Augusztus 1-től új szerepkörben, szakmai vezetőként vállalt szerepelt az egyesület életében Dervaderics Gábor. Többek között erről és a labdarúgáshoz való erős kötődéséről is beszélgettünk.
Kérlek, mesélj magadról egy kicsit. Hogy kerültél a kapcsolatba a labdarúgással, hogyan vezetett az utad a Szilády RFC-hez?
Harminckilenc éves vagyok, mélykúti származású, de már évek óta Kiskunhalason élek feleségemmel és két gyermekemmel.
A labdarúgás alapjaival Mélykúton ismerkedtem meg, már egész fiatalon bekerültem a felnőttek közé. 18 évesen Bajára kerültem, ahol az NB2-et is megjártam, de sérülések miatt 24 évesen abba kellett hagynom az aktív labdarúgást. 2006-ban kezdtem el edzőként tevékenykedni Mélykúton a tizennégy éves korosztállyal, akiket egészen tizenkilenc éves korukig edzettem. Itt arra vagyok a legbüszkébb – amellett, hogy bajnokságot és érmeket is nyertünk -, hogy ez a korosztály alkotta hosszú évekig a mélykúti felnőtt csapat gerincét is.
Később Ausztriába költöztem, ahol munka mellett szintén edzősködtem. Egy amatőr csapatnál foglalkoztam gyerekekkel, a felnőtteknél pedig pályaedző voltam.
2014-ben költöztem haza. A Szegedi VSE U17-es csapatához kerültem, de sajnos ezt nem tudtam a munkámmal összeegyeztetni. Három év kihagyás után jött a felkérés az RFC-től, ahol az U12-es csapatot bízták rám. A munka nehezen indult, de az idő múlásával egyre jobban összecsiszolódott a gárda. A pályán maximalista vagyok és a gyerekektől is elvárom, hogy mindig a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Ez a felfogás eleinte nem minden játékosnak tetszett, de én azt tartom, hogy eredményt csak kőkemény munkával lehet elérni. Ezzel a korosztállyal két évig foglalkoztam, nagyon sokat fejlődtek a srácok, az egy évvel idősebbek között is remekül helyt álltak.
A következő évben az egyéni képzések tartoztak hozzám. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a korosztályos edző tartotta a csapatnak a foglalkozást, én pedig 4-6 játékossal külön dolgoztam, az egyéni képességek fejlesztésére fókuszálva. Egy edzőkolléga távozása kapcsán aztán ismét csapatedző lettem és így érkezünk el az idei évhez.
Amikor is egy teljesen új szerepkör vár rád, hiszen a Szilády RFC szakmai vezetője lettél. Hogyan jött a megkeresés, mit szóltál a felkéréshez?
A dolog előzménye, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség úgynevezett körzetközpontokat hozott létre, ilyen titulust kapott a Szilády RFC is. Ezek élére főállású szakmai vezetőket kell kinevezni. A sportigazgató Vincze Attila keresett meg a feladattal, ami abszolút beleillett a terveimbe. Régóta szerettem volna már kizárólag a labdarúgással foglalkozni, ami előtte is teljesen kitöltötte a szabadidőmet. Örömmel vállaltam a feladatot.
Mennyit kellett gondolkodnod az ajánlaton, hiszen egy stabil munkahelyet kellett elhagynod?
Ha az ember válaszút elé érkezik és egy olyan lehetőséget kap, hogy azzal foglalkozhat, ami a család mellett a másik szívügye, akkor nem szabad hezitálni. Egyértelmű volt, hogy ezzel a lehetőséggel élni szeretnék és azonnal igent mondtam a felkérésre. Sok munka vár ránk, nagyon összetett a feladat, de azt gondolom, hogy meg fogjuk ugrani. Biztos lesznek nehéz időszakok, de közösen azokon is túl fogunk lendülni.
Az sem bizonytalanított el, hogy így viszont nem lesz saját korosztályos csapatod a klubon belül?
A napi munka mindig ott motoszkál az ember fejében. Ebben a munkakörben komplexen kell látni a dolgokat, én is egy tanulási folyamatban vagyok. A körzetközponti válogatottaknál én is fogok majd edzést tartani, így a gyakorlati munka is megmarad.
Ebben az új szerepkörben mik a főbb feladataid?
Nagyon összetett, komplex feladatkör. Az egyik legfőbb feladat a Bozsik-egyesületekkel való kapcsolattartás, a Bozsik tornák és fesztiválok szervezése, lebonyolítása, szakmai felügyelete. Nyomon kell követni a részt vevő kluboknál zajló szakmai munkát, a gyerekek fejlődését. Beszámolókat kell küldenünk az MLSZ felé.
A másik nagy feladatkör az RFC szakmai munkájának felügyelete. Mondhatni, hogy ez egy új út kezdete. Próbálunk az idei évtől egy olyan rendszert felállítani, ami heti- illetve havi bontásban működik. Ennek célja, hogy még jobban segítsük az edzők munkáját. A kollégákkal folyamatos kapcsolatban kell lennem, együtt elemezzük az edzéseket, mérkőzéseket.
A harmadik rész a Tehetségközponttal való kapcsolattartás, a tehetségek azonosítása a Grassroots kluboknál.
Az MLSZ célja az új rendszerrel egyfajta fokozatosság kialakítása, hogy a gyerekek ne ugorjanak át egyes lépcsőfokokat. Te mennyire értesz ezzel egyet?
Jó kezdeményezés, szerintem sem jó lépcsőket kihagyni. Vannak persze extra tehetségek, akiknek érdemes hamarabb akadémiára kerülni, de ez a rendszer remek lehetőség arra, hogy a gyerekek fokozatosan fejlődjenek, a körzetközponti válogatottaknál új impulzusokat kapjanak. Így amikor odakerülnek egy Tehetségközpontba vagy egy akadémiára, akkor nem fognak olyan tudásbeli hátrányt szenvedni, ami nehezítené a beilleszkedést.
A Bozsik korosztályban a technikai képzésen és a párharcokon van a fő hangsúly, mi is erre szeretnénk a legtöbb figyelmet fordítani.
Hogyan teltek az első heteid az új munkakörben? Milyen irányelvek mentén kell dolgoznod?
Az MLSZ-től megkaptuk a megfelelő tájékoztatást, útmutatót és ez alapján dolgozunk. Valójában már az egész nyár „ráment” arra, hogy augusztusban már gördülékenyen tudjak erre a feladatra koncentrálni. Júniustól folyamatosan készültem, úgymond előkészítettem a terepet a leendő munkakörnek.
Megfogalmaztatok egy központi stratégiát, egységes edzésstruktúrát. Ez teljesen saját elképzelés alapján történt, vagy a Szövetség ebben is segíti az egyesületeket?
Az MLSZ erre is megfogalmazott egyfajta iránymutatást. Ettől el lehet térni, de a saját lehetőségeinkhez mérten próbáltunk hozzá alkalmazkodni. Az augusztust egyfajta tesztidőszakként kezeltük. A kollégák is jól fogadták az ötleteket, bízom benne, hogy ahogy telik az idő mindenki rájön arra, hogy ha rendszerben dolgozunk, akkor ez hatékonyan fog működni. Szeretnénk, ha az edzők rugalmassága, szabadsága megmaradna, de adunk egyfajta mankót, amire támaszkodhatnak. Nagyon fontos, hogy ehhez társuljon az edző egyénisége, a saját erősségei.
Viszont mindenképp előny ez az egységes struktúra, hiszen ha jön például egy új kolléga, akkor ő is könnyebben átlátja a célokat, feladatokat, könnyebb lesz a beilleszkedése.
Picit más vizekre evezve… Sokszor halljuk egy-egy félresiklott játékoskarrier kapcsán, hogy „fejben nem volt elég jó”. Nálad köztudottan nagy hangsúlyt kap a mentális felkészítés. Ez lehet manapság a siker kulcsa?
Nagyon nagy szerepe van a mentális felkészítésnek. Most végeztem el egy sport mentáltréner képzést, nagyon sokat kaptam tőle és sok mindenben megerősített. Napjainkban minden fejben dől el. Lehet bárki hatalmas tehetség, ha nem elég kitartó, nem elég alázatos, nem hisz magában, akkor a meglévő képességeit nem fogja tudni kamatoztatni. Fejben mindig toppon kell lenni, ha ott friss vagy, akkor jobban tudsz fókuszálni a mérkőzések során.
Szakmai vezetőként milyen elvárásaid vannak a soron következő idényben?
Számomra az lenne a legnagyobb siker, ha azt a munkatervet, amit augusztusban felállítottunk, végig tudnánk vinni, tovább tudnánk fejleszteni. Ha ez működőképes, akkor eredménnyel is fog párosulni.
Vannak olyan korosztályok, akik több éve együtt játszanak, náluk lehet, hogy eredményben is tudunk egy kiugró évet zárni. De a régiós bajnokságok nagyon erősek, igyekszünk a legjobb szereplést nyújtani mindenütt.
A Bozsik korosztályoknál fontos a tornákon való részvétel, a fejlődés. Szeretnénk velük kupákon is részt venni, a remek egyesületi kapcsolatoknak köszönhetően szerencsére rendszeresen jönnek is meghívók.
Hogy látod, a rendelkezésre álló feltételek elegendőek az eredményes munkához?
Az infrastruktúra területén az elmúlt években hatalmasat lépett előre az egyesület. Két olyan pálya áll a rendelkezésre, ami minden igényt kielégít. A villanyvilágítás kiépítésével az edzéslehetőségeink is tovább nőnek. Megyei szinten sem sok hasonló létesítmény van. A nagy álom még egy fedett pálya lenne.
A háttér tehát adott, ami nagyon fontos, hogy megfelelő létszámmal tudjuk feltölteni a korosztályokat. Igyekszünk kapcsolatot tartani az iskolákkal, óvodákkal, hogy ezt a szép intézményt minél több gyerek használhassa.
Ehhez és az új feladatodhoz is sok sikert kívánok!
